Rockszerviz

amúgy meg mostanában megy ez a "én aztán tuti jól tudom és megmondom" féle beirogatás mind a kaukazus mind a puf fórumon. igyekszem nem reagálni, egyszerűen nem értem, hogy miért kell rosszindulatú megmondó embernek lenni, hogyan tud valaki, vagyis tudni tud persze de minek, ítéletet hirdetni valaki felett, akit nem is ismer. miért kéne az alapján ítélkezni, hogy mit ír le a blogjában. én ha részeg vagyok olyanokat írok hogy uccccú (a főnököm is megmondhatja :) mégsem gondolom h az az vagyok. vagyis nem jól mondom. nyilvan a daléneklés is olyan mint a festés valamilyen szinten. az ember kiteszi és akkor ott van és lehet nézegetni (hallgatni), mustrálni, kielemezni/vesézni, figyelni magadat és sejteni vajon mit is gondolt a művész, de akkor sem ér otrombának, támadónak lenni. mindenki maga joga hogy így vagy úgy kiadja magából, és tuti kellemetlen ha emiatt szembe köpnek. mert szerintem nyelje le, ha nem tetszik a festmény álljon odébb, menjen másik galériába, vagy fessen másikat, de ne vágja hozzá a kékfestőt vagy a konyhakést. más még lehet h elálldogálna előtte, szívdobogva. a rock and rollban az van h a dalszerző pont ott van mikor alkot, és ezért a közönség azt hiszi ha jól megmond valamit akkor majd jól válaszol, beleszól, visszaszól, megváltozik az egész. de nem kell feltétlen megváltoztatni, csak figyelni a folyását, izgulni h na mi jön most, mutasd meg, és lehet hogy csak én vagyok egy PannyLane, de nincs szükség negatív energiákra. én is megszeretném csodálni azt a képet. amugy meg ja, fura, mert a rock and roll pont ettől is más, attól hogy ott van ő és ott vagyok én és már abból is kommunikáció lesz ha tapsolok vagy hangosan énekelem a refrént. de ez csodaszép. maradjon így. ámen