Vannak újító dolgok kis városom zenei életében. Ilyenek pl. a Klazz koncertek, melyek keretén belül a Szimfonikus zenekar játszik kissé más közegben. Ma pl. az After Crying progrock csapattal.
az Operafesztiválon, bár az utóbbira emlékeztet a felállás annyiban, hogy itt is egy komolyzenei stílusban, komolyzenei témákat (is) alkotó zenekar áll színpadra nagyzenekari kísérettel. Nem is kíséret, inkább együtt zenélés. Kell ilyesmi. Egyrészt a kreatívizmust jó érezni, hallani, másrész a látókör bővítése sem árthat.
4 órás volt a próba, de egyáltalán nem fárasztott (na ja, nem én ültem a kotta fölött ennyi ideig), hanem kikapcsolt, beindította az elmélkedésem millió, zömmel zenével kapcsolatos dologról.
Pl. arról, hogy mennyire másképp állnak a zenéléshez a komolyzenészek (ami oda van írva, azt lejátsszák, ami nincs, azt nem) és a könnyűzenészek és, hogy mégis mennyire közel is lehetnek egymáshoz egy kis nyitottsággal, odafigyeléssel, hozzáértéssel.
Opé
