Na, ez történt szombat este. Már vagy hatvanszor láttam/hallottam ezt a számot, de nem bírok túllépni rajta. Egyszerű, és mégis olyan sokat elmond, mint egy jókor kimondott szó. Mint egy tekintet, egy rövid, őszinte pillantás, egy érintés, egy láthatatlan, kimondhatatlan egymásra gondolás. Annyira érzem, és értem ezt a dalt, annyira megtalál(tam), hogy hihetetlen. És az a legjobb benne, hogy egyáltalán nem érzem úgy, hogy erről a jóságról másokat is meg kéne győznöm. éppen elég, ha én tudom (hogy valóban az!)
2008.06.03. 22:46 mily
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rockszerviz.blog.hu/api/trackback/id/tr30502285
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
