URH (Ultra Rock Hírügynökség), Sex Pistols. Két zenekar, amelyek gyökeresen változtatták meg a zenei ízlésvilágot. Az egyik a honi berkekben, a másik pedig az egész világon. Emlékszem, amikor az unokatesóm megmutatta ezeket a tökös zenekarokat irtó lelkesedéssel fogadtam, ám kicsit szomorú is voltam, hiszen tudtam, hogy soha nem láthatom már őket élőben.
De az idő most eljött. Először az URH lépett fel a placcra és elnyomták a sokak számára ismeretlen szerzeményeket. Bár más sajtók nagyon lehordták őket számomra nagyon is élvezhető koncertet adtak. Ok lehet, hogy hamis az ének, kevés a játékkedv, de ezek a dalok nekem mindig valami belülről jövő furcsa, de rohadt jó érzést adnak. Főleg a kiváló szövegek miatt. Olyan volt, mint mikor először láttam a redhotcsilit. Hamis az ének, nem pörög a frontember, de kit érdekel, amikor a kedvenc nótáidat nyomják. Szóval szerintem vállalható volt.
Miután a Die Artze-ról sikeresen lemaradtam következhetett az est fénypontja, a punk előfutárai – persze csak Iggy Pop után – a Sex Pistols. Nyitottak a Pretty Vacant-el. Igen ők, nagy pocakkal, ráncosan, de az eredeti felállásban: Johnny Rotten, Steve Jones, Paul Cook és Glen Matlock. Jómagam sok Pistols koncertfelvételt hallottam már és persze az ereklyék közt van az első és egyetlen Sex Pistols lemez, de azok meglehetősen gyérek voltak hangzásilag. Most viszont úgy szólnak az öregek a színpadon, mintha a világ legjobb zenészei játszanának Sex Pistols dalokat. És fent a színpadon most tényleg ők a legjobbak.
Mindenki egy öreg, kivénhedt zenekarra várt, akik csak – mint ahogy azt ki is jelentették – a pénzért álltak újra össze, most viszont CD minőségben szólnak. Johnny Rotten a harmadik dal után elküldi a fotósokat egy „Good night fuckin’ papparazzi”-val, majd pár számmal később letolja a nadrágját megmutatva „gyönyörű szép” union jack-es alsógatyáját. Ruhája, egy éppen dzsungelből előjövő zsoldosra hasonlít, a haja viszont a jól megszokott Rotten frizura. És nagyon élvezi a koncertet, dicséri az összegyűlteket, hogy bár sohasem jártak még errefelé, de a közönség egyszerűen fantasztikus. (persze ne szó szerint vegye senki a fordítást, hisz Rotten-t ismerve ebbe az egy kis mondatban is 3-4 fuckin’ szó szerepelt)
Mivel egyetlen lemezük „csak” 10 dalt tartalmaz ezért elég sok feldolgozás található repertoárjukban. Elhangzik pl. a sokak által megénekelt Stepping Stone és jó pár Iggy Pop szám is. Bevallom őszintén az utolsó két dalt nem is ismertem. A legvégére természetesen mi más juthatna, mint a punkhimnusz, az Anarchy in the U.K.
Mit mondjak? Jó érzés volt látni őket. Az URH-t is, de legfőképp a Pistols-t. A pogótól, ugrálástól némi présházas szörp után indulunk haza fülünkben az „Anrachy in Budapest”-el.
Benő