Elég későn, 18:00 óra magasságában értem ki az utolsó napra, a Szigetes összezördülésre, így egy csomó jó programról lemaradtam.
Már javában hangolt (M)agyarország egyik legnagyobb csapata, akiket a Szeparéból tekintettem meg. Ők, ahogy Lukács frontember oly gyakran hangoztatja „a ki… Tankcsapda Debrecenből”. Egész jól szólnak. Tök jó hallani a régi dalaikat, bár sokszor a dobosuk szétveri a számokat, mégis Lukáccsal együtt jó kis párost alkotnak és melléjük valahogy még Cseresznye is elfér. Mindent összevetve a Tankcsapda jelenleg az egyetlen olyan magyar zenekar, amely képes nagyszínpados produkcióra, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy egy közelemben álló lelkes, AC/DC pólós külföldi ennyit jegyez meg: „Tanktrap is very good”
Zárásként pedig az amerikai britpop csapat, a The Killers teszi fel a pontot az i.-re. Megmondom őszintén, amikor tavaly láttam őket hatalmas csalódás volt. Sokkal jobban érdekelt akkor az előttem álló ismerős hölgyemény hátsójának simogatása, mint maga az egész zenekar.
Ezzel szemben most… Fantasztikusan játszanak. Nagyon együtt van a zenekar főleg a ritmusszekció. A dob hozza a jó kis tökös alapot, a basszus pedig iszonyatosan aláteszi a hangokat. De tényleg. Ők ketten viszik az egész zenekart a hátukon, na jó persze az egész semmit se érne a gitár, a billentyű és az ének nélkül. A slágerek, és a régi nóták közt felcsendül egy-két új szerzemény a nemsokára megjelenő nagylemezről. Nekem első hallásra is már meglehetősen tetszenek, olyan Killers-sek.
Lényeg a lényeg, a tavalyi silány produkció után most valami egészen fantasztikusat alkotottak a gyilkosok, akiknek jó esélyük van, hogy beverekedjék magukat az élbolyba olyan zenekarok mellé, mint a Coldplay vagy akár a U2. Egyet viszont nagyon sajnáltam. Mégpedig azt, hogy a szervezők egy időpontra tették a Killers fellépését a Pál Utcai Fiúkéval. Így őket kénytelen voltam hanyagolni, bár igaziból nem is sajnálom, hiszen a PUF-ot bármikor láthatja az emberfia kishazánkban, a Killers viszont most kihagyhatatlan volt.
Benő
