Az úgy volt, hogy rábeszéltem Tomit, hogy autózzunk, hazaérünk kettőre, és még kicsit aludhatunk is a korahétfő előtt. Persze menjünk, ritka az ilyen kettős fellépés (Monodráma, Lovasi-Leskovics - (mint kiderült Szabó), Eger, Gárdonyi Színház). Hát csomagolás, egerszalóki vörösbor, szendvicsek, Naplemenés, a csíkok húznak el alattunk. Mondom Ciccnek (mint régen) húú, mit fogunk hallgatni a kocsiban? Mondja nem mindegy? Tominak csak jó zenéje van :) (Hangmás és Coldplay volt a menü)Eger még mindig kedves, csöndes, borszagú, csak másfél órát kell lófrálnunk az előadás előtt. Aztán ücsörgés az előtérben, suttogva, mert közben mennek a színházas előadások. Néha ránk szólnak h "ssssss", tisztára osztálykirándulás fíling. Végül befut a helyi tévé, és rajtunk állítják be a kamerát, hogy majd ha jön a két sztár már kész tények elé állíthassák (ültethessék) őket. Csakhogy erre nem tudjuk, hogy sor kerül-e egyáltalán, mert leszólnak telefonon, hogy mégiscsak inkább bent legyen a beszélgetés. Utólag már tudom, hogy nem azért mert féltek találkozni (az akkor még csak kicsit borszagú) közönséggel, hanem mert rettentően izgultak. Tisztára óvodás (aranyos).
Aztán várakozással telik meg a kis büfé, túl elegánsak a falak, magas a mennyezet, egyáltalán nem klubszerű, de színháznak sem mondanám. Fura helyszín, de legalább padlófűtés van, úgyhogy kényelmesen nyúlunk végig az első sorban mindenféle poharakkal felszerelkezve.
Már az első akkordok után kiderül, hogy Lecsóból semmi sem szól (befelé, kifelé nagyon is!), vakon játszik és ez végig is kíséri a koncerten, hiába pakolja Lovi ládáját le-föl mint egy tornász, nem lesz semmi sem jobb. Csak a mi kedélyünk, de tényleg kipirosodunk, és nem csak a bortól, hanem mert egyre jobb dalok jönnek, és egy hegedű is, amit Szabó Attila tart kedvesen a kezében, a vonó a másikban. Belehúznak a közepibe, pakolgatják össze-vissza a maguk körül épített szöveg-akkord bástyát, mindenhol cetlik, feliratok, néha elkapok egy nagy C-t vagy A betűt, a szövegekre pedig valamennyire emlkészem. Még az új PUF dalokra is, amiket hosszú rábeszélés után Lecsó végre hajlandó eljátszani még mindig vakon, vagyis süketen, de ez cseppet sem ront az előadás értékén, amit talán ő is elhisz a hatvanadik visszatapsnál. Szó mi szó, rengeteg Kiscsillag, PUF és néhány erős ösztönzésre eljátszott Kispál szám után jön a Gyöngyhajú lány.
Az egyórásnak tervezett szösszenet immáron a harmadik órába futott és kitart egészen a végéig, és a közönség nem lankad, tapsol, énekel és visszázik. A három lovag pedig folyton meghajol, hátraszaltózik, pózol, és mindig visszaül a húros hangszerek mellé, nem engedjük egymást. aztán egyszer csak vége lesz, na nem az éjszakának mert az még hosszabb, elnyújtjuk mint a finomrétest, főleg attól, hogy hajnali fél3-kor előkerül egy
üveg kifogástalan pálinka (merénylet!!!). Hjaj. nem részletezem (mert nem is tudnám ha akarnám sem), a lényeg, hogy kiváló előadás, még kiválóbb dalok, előadók, és hallottad már a Csak úgy csinált szájharmónika helyett hegedűszólóval? :) Na hát erről beszélek! Meg arról na, hogy legközelebb Szekszárdon legyen ilyesmi! ott is finomak a borok :) (és édes a hajnalba nyúló gitárpengetés)(fotók: Foki Tamás, mily)
